Anonymus
yamika/silverdragon 2005.03.14. 15:27
Hagytalak téged elmenni.
Hogy mertem én ilyet tenni?
Képes voltam rá, nem tudtam:
Tőled nem válik el utam!
A poklokat jártam meg én,
Ám tudom, hogy ez így kevés.
Nem értettem mi a bajom,
Éreztem, a szívem sajog…
Megpróbáltam mást keresni,
De hát nem találtam senkit.
Senkit, ki olyan volt, mint te,
Belém senki sem tekintett.
Egy ember volt ki megbántott,
Magával a mélybe rántott.
S kezdtem hinni: „Itt a helyem!”
Lassan semmit sem értettem.
Sötétség szállt rá szívemre,
Véremet a hideg lelte.
Ám egy kis, halvány fénysugár
Megtörte a rossz aurát.
Reményt adott az éles fény,
Lelkemből kihúzta a kést.
Szívemnek szerelmes könnye,
Forró vérem hullt a földre…
|