Akármit

Tavaszi szellő mozgatja a leveleket,

s én az arcodon nem látok érzelmeket.

Mosolyod kételyt ébreszt bennem,

gyűlöllek s kedvellek egyben.

Még nem tudtatlak feledni,

s ez még sokáig nem fog elmúlni.

Sokszor nézek szemedbe,

de nem tudom mit sugall tükre.

Valamit érzek, nagyon mélyen,

s eszembe jutsz minden éjjelen.

Tudom ostoba vagyok, de tenni már többet nem tudok,

neked kellene tenned valamit,

nem tudom mit, de akármit.

Két madár

Két madár, akik egyformák,

mégis máshol élnek, más nekik a világ.

Fészket máshogy építenek,

de közös bennük a szeretet.

Gondoskodnak a fiókákról,

s közben nem tudnak a másikról.

Egymásra várnak titkon, s remélve,

hogy egyszer együtt nézhetnek az égre.

Igazság

Fájdalom mentes a szívem,

mert fellángolás mit irántad éreztem.

Már nem nézek úgy rád,

mégis, hiányzik ez a vágy.

De talán nincs minden veszve,

sajnos nem tudom, mit gondoljak, s mit ne.

Mindent megtettem, de mindez hiábavaló,

mert úgy tűnik nekem, számodra ez nem látható.

Nem hiszem, hogy félsz,

vagy annyira tökös gyerek,

hogy tegyél meg mindent és lépj, ha valaki tetszik neked.

Nem hiszem el...

ez az igazság,

amit bebeszélek magamnak, mind hazugság.

Nem tetszem neked s nagyon fáj,

hazudni hiábavaló és kár.