Olyan

Olyan, mint a fény a ködben,

olyan, mint a napsugár,

szeretnék olyan lenni, mint a vigaszthozó nyár.

Forró éjben harmat lenni,

szeretnék a csókod lenni,

fájó sebet bekötözni,

izzó haragot elaltatni.

Szívedben a virág,

rügyező faág,

az életetadó kő,

a mindent elfeledtető NŐ.

Ilyen szeretnék lenni,

lelkedben gyökeret ereszteni,

s örökkön-örökké ott maradni,

s veled együtt megöregedni.

Újra

Most újra érzem a régi bizsergést,

de sajnos nem ölel át.

Most újra kiugrik a szívem,

de közben szörnyen fáj.

Mert mindenhol téged várlak,

mindenhol téged látlak,

de te sehol sem látsz,

és sehol vársz.

Szívemben az űr megtelt, veled,

elvarázsolt kezed, szemed,

járásod, mozgásod bárhol megismerem,

valaki, ha kimondja neved,

megdobban szívem.

Eljött az idő és remélem nem váratsz tovább,

mert már vártam éveken át, rád

Csak kacsints rám,

szólj hozzám.

S felejts el minden mást,

Szeress most

és senki mást.

Vágyom a szerelemre

Oly régen éreztem azt a bizsergést,

oly régen öleltek át,

hiányzik ez a gyönyörű érzés,

meddig kell még várnom rá?

Vágyom a szerelemre,

de hol találom? vajon merre jár?

szívemet elönti a fájdalom,

ha szerelmes párra tekint pillám.

Lelkemben van egy kis űr,

melyet, ha megtöltenek,

boldogabb leszek, mint egy csapat kisgyermek.

Vágyom a szerelemre,

tudom, ha eljön az ideje, megtalál,

várni rá hosszú idő,

de megteszem, bárhogy is fáj.